A pécsi köztemető
Pécs város vezetése 1903-ban határozta el újköztemeto létesítését a siklósi országút mentén.
Az elso temetés 1904. november 1-én történt. A temetot magas, vastag, falú téglakerítés választja el a külvilágtól, fobejárata temetkezési jelképekkel díszített gyönyöru épített kapu.
A 19. században Európára jellemzo újratemetések megjelentek Pécsett is. A régi budai-külvárosi temetobol a tetemmaradványokat áthelyezték az új köztemetobe, hozva a még épen maradt síremlékeket, melyek közül számos, képzomuvészeti alkotás.
A régi temetobol áthelyezett és a 20. sz. elején készült igényes muvészi értékkel bíró síremlékek alkotják a sírkert legpatinásabb részét a fobejárat közelében.
A közel 60 hektáros területen jelenleg 69 parcella található, melyben megközelítoleg 170.000 elhunyt nyugszik. Négy jelentos nagyságú parcellában katonatemeto helyezkedik el. Az I. és II. világháborúban elesett 12 nemzet katonái kapták meg itt a végso nyughelyüket.
Egységes, u.n. amerikai típusú parcellában helyezzük el azon emberek holttestét, akik végtisztességérol a város köztemetés keretében gondoskodik.
Külön parcellában nyugszanak azok az emberek, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak.
Urna elhelyezése több típusú urnaférohely áll rendelkezésre: sima urnafal, piramis alakú urnafülke, földi urnaférohely, íves urnafal. A pécsi köztemeto kulturális, muvészeti, történelmi értékei mellett kiemelkedo értéket képvisel növényvilágával.