Pécs város vezetése 1903-ban határozta el újköztemető létesítését a siklósi országút mentén. Az első temetés 1904. november 1-én történt. A temetőt magas, vastag, falú téglakerítés választja el a külvilágtól, főbejárata temetkezési jelképekkel díszített gyönyörű épített kapu.

A 19. században Európára jellemző újratemetések megjelentek Pécsett is. A régi budai-külvárosi temetőből a tetemmaradványokat áthelyezték az új köztemetőbe, hozva a még épen maradt síremlékeket, melyek közül számos, képzőmuvészeti alkotás.

A régi temetőből áthelyezett és a 20. sz. elején készült igényes művészi értékkel bíró síremlékek alkotják a sírkert legpatinásabb részét a fobejárat közelében.

A közel 60 hektáros területen jelenleg 69 parcella található, melyben megközelítőleg 170.000 elhunyt nyugszik. Négy jelentős nagyságú parcellában katonatemető helyezkedik el. Az I. és II. világháborúban elesett 12 nemzet katonái kapták meg itt a végső nyughelyüket.

Egységes, u.n. amerikai típusú parcellában helyezzük el azon emberek holttestét, akik végtisztességéről a város köztemetés keretében gondoskodik.

Külön parcellában nyugszanak azok az emberek, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak.

Urna elhelyezése több típusú urnaférőhely áll rendelkezésre: sima urnafal, piramis alakú urnafülke, földi urnaférőhely, íves urnafal. A pécsi köztemető kulturális, művészeti, történelmi értékei mellett kiemelkedo értéket képvisel növényvilágával.